Il giorno di San Giuseppe olasz nyelven, magyarul pedig Szent József napja van ma, ami a katolikus országok többségében egyet jelent az apák napjával. Itthon a hagyomány szerint ez a nap a tavasz kezdetét jelöli. De a mai nappal veszi kezdetét a családok éve is, amelyet Ferenc pápa hirdetett meg. 

Sok hagyomány megy feledőbe itthontájt. Nincs idő, és nincs igény az ápolásukra a mai modern, felgyorsult világban. Pedig fontos lenne ápolni, gondozni őket, mert a monotonitást hivatottak megtörni és emlékeztetni bennünket, hogy az élet valami többről szól, és van annak egy folyamata, amelyben mindannyian kapcsok vagyunk és csak azt adhatjuk tovább, ami rajtunk is átfolyik.

Magyarországon március 19-én, József napon hagyományosan minden évben vásárt tartottak, ezzel nyitva meg a vásári szezont, mert ugye Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget, és sok helyütt is ekkor került le a nebulók lábáról a cipő, hogy mezítelen talpukkal verjék fel az út porát iskolába menet.

Göcsejben ezen a napon a marhákat hajtották ki először a legelőre, másutt a méheket eresztették szabadon, és már a fagyott föld is felengedett ilyenkorra, hogy falun megkezdődhessenek a vetegetések.

És hiába húzódott meg a háttérben, kerülve a feltűnést, téve a dolgát, mégis mindenki tudja, hogy ez a nap Szent Józsefnek lett szentelve, annak a názáreti ácsnak, aki Isten egyszülött fiát sajátjaként nevelte fel, Mária jegyesének, annak  az embernek, aki hitt a nőben, akit szeretett és aki bátorsággal szelte át a fél világot is, hogy megóvja a családot, amelyet ajándékul kapott.

Igen. József elhozta Mária és a kis Jézus életébe a tavaszt, teljessé tette a családot és megadta azt a fajta biztonságot és erőt, amire támaszkodni lehetett. Ferenc pápa egyébként nem véletlenül nyilvánította az idei évet Szent József évnek, akit magát úgy jellemez, hogy „szerető, gyöngéd apa, engedelmes és befogadó Isten akaratával szemben. Bátran kreatív, munkás, aki mindig a háttérben marad.”

Szent József különleges helyet foglal el a Szentatya életében, akihez ifjúkora óta töretlenül nap mint nap imádkozik és akit gyakran állít mindannyiunk elé példaként. Egyszer, a Fülöp-szigeteken, Ferenc pápa a következőket mondta: „De ahogy Szent József is tette: ha már meghallottuk Isten hangját, fel kell ébrednünk álmunkból, fel kell kelnünk, és cselekednünk kell.”

A cselekvésben, a cselekedni tudásban állt Szent József ereje és áll, állna mindannyiunké.

Csak sokszor megragadunk az álmok, tervek, elemzések szintjén olyannyira, hogy a hagyományokra sincs idő. Miért is lenne? Lefoglal minket a facebook és az instagram és vele együtt a semmittevés. És milyen éles a kontraszt, hiszen József kétkezi munkás ember volt, nem riadt meg a dologtól, amikor pedig menni kellett, útnak indult és újra tudott építkezni. Távol maradt a rivaldafénytől, mégis a mai napig ő a felelősségvállalás, a józan ész, a dolgozni tudó ember mintaképe, akire Mária rábízhatta magát, sőt, akire az Atya is rábízta gyermekét. Máté úgy emlékezik meg róla Evangéliumában, hogy „József igaz ember volt.”

Igaz és igazi, amilyenre mindenki vágyik és amilyennek mindannyiunknak lenni kellene.

Nem vélelen tehát, hogy Józsefet nagy tisztelet övezi a katolikus országokban: Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban, ahol ezen a napon ünneplik az apák napját és például utóbbiban olyan finomságok kerülnek az asztalra, mint a zeppole di San Giuseppe (cukrászkrémmel töltött sütemény), vagy a tortelli di San Giuseppe (fánkszerű édesség) vagy éppen Szent József kenyere és a sült hal. De a déli országrészben hagyománynak örvend Szent József asztala is, azaz a Tavola di San Giuseppe is, ami például Szicílián több helyütt  nyitva áll mindenki előtt, kifejezve ezzel a szükséget szenvedők, a szegények támogatását is. Azt pedig szükségtelen is mondani, hogy minden ételnek, ami az asztalra kerül, megvan a maga szimbolikája is.  

Mindezek alapján az sem véletlen, hogy 2021. március 19-től hirdette meg a Szentatya az Amoris laetitia családévet. Mert igen, fontos a család. A család a társadalom bázisa. A család alapja pedig ideális esetben a jól működő párkapcsolat. Ezé pedig a felelősséget vállalni tudó, a másikat tisztelő és elfogadó egyén. És az apa ugyanannyira fontos a családban, ugyanúgy megvan az ő szerepe, mint az anyának. 

De egy dolog még fontos, mégpedig, hogy a hagyományos családmodell mellett, amit őrízni kell és amiben meg kell adni az egyforma tiszteletet minden szereplőnek, nem szabad kirekeszteni azokat a családokat, ahol két apa van vagy két anya. Mert végsősoron a szeretet számít, a lelkiség, amit egy család tagjai adni tudnak egymásnak és nem az egyes emberek fizikai valója. És család az is, ahol az élet úgy hozta, hogy egyedül, társ nélkül maradt valaki és neveli fel gyermekét, gyermekeit. Nekik külön jár a tisztelet azt hiszem, mint ahogy az én esetemben is édesanyám őrízte meg és adta tovább édesapám példáját, értékeit számomra. Édesapámét, akit szintén Józsefnek hívtak és aki onnan föntről is be tudta tölteni a helyét a családban, mégha édesanyám egymaga vitte is tovább kettejük keresztjét idelent. 

Hiszek abban azonban, hogy azok az attitűdök, amiket József példája állít elénk, azok a minták és értékek, amelyek évszázadokon átívelve is őrzik önmagukat és amelyek tényleges és valós mintaként egy ember jellemfejlődését szolgálják, minden gyermek joga, hogy megkapja és minden felnőtt kötelessége, hogy megadja. De uraim, az Önöké különösen! És ne féljenek felvállalni mindezt!