Budapest fő látnivalóit mindenki ismeri. Vagy legalábbis azt hiszi. Olyan gyakran jönnek velünk szembe képeken, reklámokban, hirdetésekben, az iskolában is tanultuk őket, hovatovább feltehetőleg személyesen is megtekintettük már valamennyit, így könnyen hisszük azt, hogy mindent tudunk róluk. Egyébként biztos vannak ilyen emberek is. Akik mindent tudnak róluk. De átlagembernél a tudás bizony megkopik, ezért most arra biztatlak: gyere velem és fussuk körbe gyorsan Budapestet.

Budapestnek vannak olyan alap látnivalói, ahova legalább egyszer mindenkinek el kell látogatnia, mert ezek a helyek tapinthatóvá teszik a történelmünket és segítenek áttekinteni, honnan hová is tart nemzetünk, miközben talán azon is elgondolkodunk, hogy van-e még, megvan-e még bennünk a fejlődni- és építkezni akarás.

Szóval a veszélyhelyzet után, és szigorúan azután, mert most mindenki jobban teszi, ha otthon marad, ragadjatok meg egy történelemkönyvet, egy töritanárt vagy egy idegenvezetőt, és látogassátok meg azokat a helyeket, amelyekre talán most még legyintetek, hogy „ugyan, hiszen mindent tudunk róluk”.

Kezdjük rögtön a Hősök terén.

A Hősök terének megépítése ajándék volt az ország számára, és ez most nem valami magasztos szófordulat, hanem valóban Magyarország 1000 éves születésének alkalmából kezdték el építeni. A Millennium méltó megünneplésének céljából városszerte hatalmas építkezések folytak ugyanis. A munkálatok azonban elhúzódtak, amely ténynek egy előnye biztosan volt, mégpedig: hogy amiben a tudósok megegyezni nem tudtak, azt eldöntötte a gyakorlatias gondolkodás. Magyarán, mivel 1896-ban kerülhetett sor a millenniumi ünnepségek megtartására, így arra az évre tették hazánk megszületésének 1000. évfordulóját. A honfoglalás dátumát pedig emiatt kötjük ma is gyakran 896-hoz. De lényeg, a lényeg, 1896-ban sor került tehát az országos ünnepségre, aminek a szíve a Városligetben dobogott és pavilonok sokaságában ismerhették meg az akkori „turisták” népünk múltját, jelenét, hagyományait és szokásait. Lényegében véve mindezt egy korabeli expóként kell elképzelni. De hogy az örökkévalóságnak is megmaradjon e jeles eseményből valami, felépült a Hősök tere és annak környezete, amelynek köszönhetően nekünk is lehetőségünk nyílik egy kis történelmi időutazásra. A hét vezértől kezdve Gábriel arkangyalon át, hazánk legkiemelkedőbb szereplőinek szobrai előtt végigsétálva megelevenedik előttünk a történelem. Tény, hogy néhány szobor az eredetihez képest cserélődött, hiszen egyik kortól sem állt távol a maga képmására igazítani kicsit a történelmet.

A tér bal oldalán a Szépművészeti Múzeum, jobbra a Műcsarnok van, mögötte a Városliget, ahol a már említett, 1896-ban felállított pavilonokból egy állandósult is, mégpedig Vajdahunyad vára, amely Magyarország legfontosabb építészeti irányzatainak jegyeit hordozza magán, eredetije ugyanis a millenniumi ünnepségekkor a magyar építészet történetét mutatta be.

Bár egy teljes napot is el lehet a Városligetben tölteni, különösen ha akár a múzeumokat, akár az állatkertet vagy a nap végén a Széchenyi fürdőt is meglátogatjuk, azonban ha mégis tovább mennénk, a kötelező irány az Andrássy út legyen.

Az Andrássy út a nevét megálmodójáról, a nagyszerű Andrássy Gyula grófról kapta, akinek emlékét egy tábla őrzi a pesti boulevard elején, vagyis nem a Hősök tere felől, hanem az ellenkező oldalon, a Bajcsy-Zsilinszky útról nyíló szakaszon, ahonnan a városból vezet az út kifele. És figyeljük is meg, hogyha innen a belvárosból haladunk a Városliget felé, egyre inkább kiszélesedik az út, az épületek magassága pedig csökken, mígnem villanegyeddé alakul át ez a gyönyörűen megkomponált magyar Champs-Élysées, amelyet méltán nyilvánítottak a Világörökség részévé 2002-ben. Az alatta futó és a kontinens első földalatti vasútjával együtt, amely szintén a Millenniumi ünnepségekre készült el.

De ugye mi most a Hősök tere felől érkezünk és elérve az Andrássy út végét, fel is sejlik szemünk előtt a Szent István-bazilika kupolája. 

Szent István Bazilika (Fotó: pixabay.com)

A Bazilika helyén álló domb emberéleteket mentett meg az 1838-as nagy árvíz idején, és a város lakossága hálából állíttatta ezt a templomot. A költségek fedezésére országos gyűjtést szerveztek, de aztán olyan soká tartott az építkezés, hogy volt, aki visszakérte a pénzét. Ez egy kedves és színes kis történet, de azért ennél sokkal-sokkal több kapcsolódik hozzá, amiket a Bazilika falai között sétálva lenne érdemes elmesélni, ha meglátogatjuk. Azt azonban ne felejtsük el, hogy az első királyunkról elnevezett székesegyház esetében, bár a fővárosban van, mégis társszékesegyházról van szó, mely szerepét is csupán 1993 óta tölti be az Esztergomi Bazilika mellett.

Az Andrássy útról ellenben ha nem jobbra, hanem balra kanyarodunk el, Budapest másik, méltán a külföldiek által leglátogatottabb szakrális látnivalójánál találjuk magunkat, a Dohány utcai Zsinagógánál. Felépültekor ez volt a világ (bizony! a világ) legnagyobb zsinagógája. Mára Európa legnagyobbja maradt. Különlegessége a nyilvánvaló építészeti bravúrja, szimbolikája, kulturális- és vallási öröksége mellett, hogy megrendítő módon viseli magán a  zsidóság legsötétebb időszakának lenyomatait, élő emléket állítva ezzel a II. világháború idején elhunyt honfitársainknak. A Zsinagóga esetében egyébként egy épületegyüttesről van szó, többek között a Hősök templomával, múzeummal, emlékparkkal, temetővel együtt, mely utóbbit a szükség hozta létre, hiszen nem szokás Zsinagóga közelében temetőt létesíteni, de a II. világháború alatt a környéken kialakított gettó utcáin heverő áldozatok tömegeit, tényleg szükségből, végül csak itt tudták végső nyugalomra helyezni.

Ugyanennyire megrendítő mementója az embertelenségének a Cipők a Duna-parton, immáron a Parlament épületének közelében.

Nehéz innen területet és témát váltani, de az Országház, vagyis a Parlament épületét mégis megéri körbejárni, még akkor is, ha igazán impozáns látványt a szemközti partról kínál. A szimmetrikus épület két oldalát, amelynek egyikében az alsóház, a másikban a felsőház ülésezett, kupola egyesíti, amely alatt most a Szent Koronát, népünk egységének szimbólumát – a koronázási jelvényekkel egyetemben – őrzik. Sajnálatos módon kevesebb a fa az épület körül, mint egy évtizede volt, de a tér letisztultságát nem lehet elvitatni.

Az Országház (Fotó: pixabay.com)

Viszont mivel az épület maga valóban szemből érvényesül, menjünk is át Budára. Amúgyis a következő kötelező látnivaló a Duna túlpartjára kalauzol bennünket. És vigyázat itt csalok, mert ide most egy téma alá több látnivalót is besuvasztok, hiszen itt konkrétan egy városrészről van szó, ahol bizony a nevezetességek megtekintéséhez legalább fél nap szükségeltetik, mégpedig a Várnegyed bejárásának címszava alatt, ami nem mellesleg 1987 óta a Világörökség része. A Budavári Palota mai formáját a II. világháború okozta rombolás utáni helyreállítási munkálatok eredményeként nyerte el. Érdekes egyébként a palota sorsa, ugyanis minden egyes történelmi tragédia kiégette és lerombolta, de aztán minden egyes alkalommal újjáépült, soha nem teljesen ugyanúgy, de mindig megtartva korábbi énjének lényegét, alkalmazkodva viszont az új világhoz. És mindig a város éke maradt. És itt egy személyes kedvenc, amit ne hagyjatok ki. Bár soha nem gondoltam volna, hogy létezhet majd egyszer kedvenc szobrom a városban, amíg meg nem láttam a Csikós szobrot, amit az újraépített Lovarda elé állítottak fel, vagyis vissza az eredeti helyére, 120 év után.

A Budavári Palota stabilitását, szilárdságát, ahogy a Várhegyet uralja, izgalmasan egészíti ki fővárosunk másik látnivalója, az ég felé szökő, karcsún lebegő alakjával a figyelmet nem kevésbé magára irányítani tudó Mátyás-templom, aminek a hivatalos neve egyébként Budavári Nagyboldogasszony-templom. Légiességhez jobban is illene az igazi neve, de mindenki egykori népszerű királyunk nevén ismeri, ami nem véletlen, hiszen ő volt az, aki a IV. Béla által felépített templomot tovább bővítette, és akinek egyébként mindkét házassága is ebben a templomban köttetett. Királyi koronázó templom egyébként, de végül királyt keveset koronáztak benne, hármat csupán: Károly Róbertet, I. Ferenc Józsefet és IV. Károlyt, utóbbiakat viszont már feleségeikkel, Erzsébettel, illetve Zitával együtt. A templom szépségét tovább növeli az őt csipkéző Halászbástya és a mellette álló Szent István-szobor, valamint a Szentháromság-szobor.

Mátyás-templom környezete (Fotó: a tulipános lány)

Miután pedig végigvettük a nevezetességéket, megcsodáltuk a város két oldalát először egybekötő Széchenyi Lánchídat is magában foglaló panorámát, vesszünk el bátran a macskaköves barokk utcácskákban, és képzeljük el milyen lehetett az élet a történelmi városrészben például egy évszázadokkal ezelőtti színes-szagos, kofáktól hangos vásári forgatagban.

Egy szó, mint száz, ha javul a helyzet és újra biztonságban ki lehet mozdulni, járjátok be ezeket a helyszíneket, akár egy idegenvezetővel is, hogy ne csupán épületek mellett sétáljatok el, hanem történeteket is kapjatok melléjük, mert hiszen a történetein keresztül él mindenki. Még egy város is.