A világ első újkori állatkertjei közé tartozó Fővárosi Állat- és Növénykert augusztus 9-én ünnepli a 155. szülinapját. Az már csak a sors kegyes ajándéka, hogy az idei év igazi bébibumm volt az Állatkert számára. Még 2021 legnagyobb cukiságbombája is náluk robbant azzal, hogy áprilisban megszületett – a közakarat szerint szintén cuki névre keresztelt – Samu, a kiselefánt.

Samu a testvérével és anyukájával (Fotó: a tulipános lány)

A Fővárosi Állatkert szimbólumává vált elefántok jelenléte nem volt mindig ennyire egyértelmű Budapesten. Sőt, az elején éveket kellett várni arra, hogy az akkor még Pesti Állatkertnek nevezett intézménynek egy vastagbőrű ormányos is a lakója legyen. De ne siessünk ennyire előre, hanem tigrisugrásokkal ugyan, de vegyük sorra a 155 éves állatkert történetének egyes mozzanatait.

1. A Tudás kertjeitől a hatalom szimbólumain át…

Ahogy egy ember története sem a születésével kezdődik, úgy bizony még a modernkori állatkerteké sem. Már az ókorban, sőt a civilizáció születésétől fogva léteztek állattartó kertek Egyiptomtól kezdve Mezopotámián át egészen Kínáig, ahol Ven Vang császár már négyezer éve létrehozta az úgynevezett Tudás Kertjét, és az ahol tett megfigyeléseinek – legalábbis a legenda szerint – köszönhetően indult útjára például a kínai selyemtermelés.

A középkorban az egzotikus állatok még a hatalom szimbólumai voltak, gondoljunk csak Nagy Lajos vagy Mátyás király híres oroszlánjaira. Előbbi uralkodónk Nápolyból, utóbbi a Velencei Köztársaságától kapta ajándékul az állatok királyát. Mátyásnak pedig több vadaskertjéről is tudunk.

2. ….az ismeretterjesztésig?

A legelső újkori állatkertet Schönbrunnban alapította Mária Terézia 1752-ben, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy az úri gyűjteményt a nagyközönség előtt is megismertesse. Majd sorra nyíltak állatkertek Nyugat-Európa városaiban is, amellyel párhuzamosan itthon is felmerült ennek a gondolata, de az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményei, majd annak következményei elodázták azt, mígnem a helyzet konszolidálása után, és a kiegyezés előtt egy évvel, 1866. augusztus 9-én a budapesti Állatkert is megnyitotta kapuit.

A kíváncsiság azóta is kölcsönös (Fotó: a tulipános lány)

3. Sissi és a zsiráf, Deák Ferenc és a medve

Az első években az Állatkert nagy népszerűségnek örvendett, az állatállomány pedig szépen gyarapodott. Sokan adományoztak állatokat, vagy a pénzadományokból származó bevételből vásároltak újabb és újabb egyedeket. Maga Sissi is több ízben tett látogatást az Állatkertben és végül ő maga volt az, aki Ferenc Józsefnél közbenjárt azért, hogy végre zsiráfhoz jusson a főváros, így végső soron – a hagyomány szerint – az első „nyakorján” a magyarok szeretett királynéjának ajándéka volt, és 1868-ban érkezett Budapestre, méghozzá rögtön „kettő az egyben”, hiszen már egy zsiráfbébi növekedett az ajándék nőstény pocakjában.

 (Fotó: a tulipános lány)

Mégis talán a legnépszerűbb állat akkoriban a medve volt. Jelesül Kristóf, aki bocsként került az Állatkertbe, és akinek leghíresebb rajongója a haza bölcse volt. Deák Ferenc szinte napi szinten meg is látogatta Kristófot, és állítólag még a beszédeit is neki olvasta fel először.

(Fotó: a tulipános lány)

4. Az elefántra viszont várni kellett

Az első elefánt 1875 júliusában érkezett meg Budapestre, egyenesen Afrikából, Trieszt kikötőjén át. Alinak hívták. Őutána szépen sorban mindig volt az Állatkertnek egy-egy meghatározó elefántja. Még akkor is, ha az 1960-as évek elejétől ötven át – itt helyben – nem született kiselefánt. Ezt a tendenciát szerencsére a 2009-ben Budapestre került Assamnak és az egy évvel később érkezett Angelenek sikerült megtörniük, hiszen a nászukból 2013-ban, 2017-ben és 2021-ben is kiselefánt született. Sajnos a legidősebb kicsi elpusztult, de a 2017-ben született Arun, és az idén áprilisban született Samu szép családot alkotnak.

Samu a nagytesóval és anyukájával  (Fotó: a tulipános lány)

És kifejezetten boldognak is tűnnek. Bár Assam, az elefántapuka külön helyen tartózkodik, hiszen a vadonban a hím elefántok magányosan élnek és csak a nőstények élnek csordában a gyermekekkel, Assam mégis szívesen tölti az idejét a családjával és szívesen játszik a gyerekekkel is. Olyannyira igaz ez, hogy sikerült elkapni azokat a hosszú másodperceket, amikor a találkozásnál féltőn öleli át ormányával Angelet és a gyerekeket. Jóérzés volt mindezt látni. (Meglepő módon: a legemberibb pillanat volt.)

Assam és a családja, a kis Samu bebújt közéjük (Fotó: a tulipános lány)

5. Siker, csőd, újranyitás, pusztulás, újjászületés

Visszakanyarodva kicsit még a múltba: a millenniumot követő években az Állatkertet működtető magántársaság csődhelyzetbe került, mígnem 1907-ben át is vette azt a főváros. Ezt egyébként ifjabb Andrássy Gyula szorgalmazta, elültetve ezzel azt a gondolatcsírát is, hogy az ilyen jellegű kulturális, népművelő intézmények fenntartása bizony közfeladat. Az elkövetkező években újjáépítették az Állatkertet.

Majd jött az első világháború, de ez elsősorban ellátási gondokat okozott az Állatkertben, a második azonban romba döntötte azt.

Az 1944-45-ös ostrom után a dolgozók és hozzátartozóik – egyes visszaemlékezések szerint – 14, mások szerint 23 életben maradt állatot tudtak a romok alól kimenekíteni. Tragikus szám. Az Állatkert egykori lakóinak kevesebb, mint egy százalékuk élte túl a második világháborút. Az újjáépítés azonban azonnal megkezdődött és az Állatkert még 1945-ben megnyitotta kapuit, igen, ezzel a kevés állattal.

Az azt követő években az Állatkert szépen benépesült. Az elmúlt két évtizedben pedig igen látványos, és a kor igényeinek megfelelő beruházások történtek. Többek között megújult az Elefántház, a Nagyszikla, Szavanna komplexum épült, zónák lettek kialakítva, így egy-egy kontinens flórája és faunája jobban áttekinthető. A megújult Pálmaház pedig igazán egzotikus élményt nyújt.

 A tó partján érdemes egy kávé mellet megpihenni (Fotó: a tulipános lány)

Zárásképp: Az állatkertek létjogosultságáról

Kemény kérdés. Az állatkertben sétálgatva és egy idő után magukat a látogatókat is elnézegetve óhatatlanul felmerült a gondolat, hogy bizony az emberek döntő többsége nem tudja körbeutazni a világot, és mennyire elképesztően nagy élmény felnőttként is testközelből látni olyan állatokat, amelyek megismerésére állatkertek híján csak könyveken vagy televízión, interneten keresztül lenne lehetőség. De mégis… a nap végére volt már valami nyomasztó az állatok bezártságában. Megható volt látni az elefántcsalád bensőséges életét, de a kis Samu bátortalan igyekezete semmiben sem különbözik egy embergyerekétől. Mégsem fog soha kerítések nélkül kilométereket futkorászni a bőrén érezve az indiai nap sugarait.

(Fotó: a tulipános lány)

De hasonlóan kellemetlen érzés volt az orangután bébinél is, akinél ott tömörültünk és az üvegfalon át gyönyörködtünk benne, vagyis gyönyörködtünk volna több, mint tucatnyian, de a mamája felvette és hátat fordítva, a babát eltakarva ült le. Valami azt súgta, hogy tudatosan védi, óvja őt.

Mindemellett azonban el kell ismerni, hogy az állatkertek léte túlmutat az öncélú szórakoztatáson és nagyon komoly ismeretterjesztő funkciót lát el, miközben az ember életterének gátlástalan növekedése okán kiemelt fontosságúvá vált a fajfenntartásban betöltött szerepe is.

A flamingók tavasz még többen lettek :) (Fotó: a tulipános lány)

Mindenesetre a Fővárosi Állat- és Növénykert egy kifejezetten igényes, kulturált és nem pusztán a látogatók, hanem a benne élő lakók jólétét is szem előtt tartó komplexum. Azt pedig, hogy a lehetőségekhez képest talán az állatok is jól érzik magukat, mi sem bizonyítja jobban, mint az elmúlt időszakban tapasztalható: tényleg valóságos bébibumm. Ennél szebb szülinapi ajándék pedig nem is kell.

 ...és mi mind a vízilovakkal vagyunk (Fotó: a tulipános lány)

+ Infó: A Fővárosi Állat- és Növénykert 2021. augusztus 7-8-9-én szülinapi programokkal várja a látogatókat.

A fényképek 2021. májusában készültek.